Az egyházközség rövid története

Hogy a falu mikor keletkezett és keletkezésénél milyen okok játszottak közre, erre vonatkozóan pontos adatunk nincsen. Annyit azonban tudunk, hogy Gyepes a kezdeti idõkben

Homoródszentmártonhoz tartozó filia (leányegyházközség) volt. Az anyaegyházközségtõl való elszakadás 1641-ben történt, Beke Dániel püspöksége alatt.

Ettõl az idõponttól Gyepes, mint önálló egyházközség szerepel.

Anyakönyvelés az egyházközségben 1784-tol, számadási feljegyzés pedig 1740-tol található. Már ebben az idõben az egyházközség tulajdonát képezte egy régi telek, a templomkert, amely ma is létezik, mint betelt egyházközségi temetõ. Ennek a területnek az észak-nyugati sarkában volt az egyházközség elsõ két temploma.

Az elsõ templom 1672-ben épült. Ennek a templomnak tornya nem volt, hanem külön
haranglábra szerelt harangokkal harangoztak.

1789 áprilisában Lázár István püspök vizsgálatot tartott az egyházközségben és azt állapítja meg, hogy a templom nagyon rossz állapotban van, falai meghasadtak és használata életveszélyessé vált. Nem is állott tovább ez a templom, csak 1790-ig.

Az egyházközség második temploma 1791-1793 között épült, Derzsi Mihály és Huszár Elek lelkészek ideje alatt. Ehhez a templomhoz három évvel késõbb már tornyot is építettek. Azonban a talaj lejtõs, vizenyõs volta miatt ez a második templom is az elsõ sorsára jutott és közel egy emberöltõ alatt teljesen tönkrement.

1827. október 2-án Körmöczi János püspök vizsgálatot tart és azt jegyzi fel, hogy a templomot a templomot támaszfalakkal erõsítették meg és a leomlott torony helyébe haranglábat állítottak. Ez a javítás azonban nem járt sok eredménnyel, mivel a templom annyira megrongálódott, hogy már 1833-ban ismét új templom építésérõl kellett gondoskodni. Azonban olyan határozat születik, hogy a templom építésére az elõzõnél jobb, alkalmasabb helyet keresnek. Így került a templom a ejelenlegi helyére. A jelenlegi területet csere útján szerezte meg az egyházközség. 1833-ban kéréssel fordultak gróf Rédei László Háromszék kormánybiztosához templomhelyért. A kormánybiztos azonban csak cserében volt hajlandó területet adni a gyepesieknek. Az akkori gondnok, Benedek Mózes és apja Benedek János saját helyüket adták cserébe templomhelyért a grófnak.

Így épült fel a jelenlegi templom. A templom nyugati oldalára a tornyot csak késõbb, 18651868-ban építették. 1901-ben a templom padlózatát felemelték és deszkapadolással látták el.

1930 nyarán a templomon és a tornyon egy általános javítást végeztek.

Mivel az elsõ, 1844-ben szerelt orgona javíthatatlan állapotba került, 1930-ban a templom másik karzatába egy új orgonát csináltattak. Ez van jelenleg is használatban.

Az egyházközség két harangja 1924-ben készült. A toronyban van egy toronyóra szerkezet mûködésképtelen állapotban.

Az egyházközség elsõ lelkészi lakása szintén a régi telek területén volt és papi lakásul szolgált 1851-ig. Idõközben a telek elcserélésével az új telken új lelkészi lakás építése vált szükségessé. E mûvelet Jánosfalvi Sándor István nevéhez fûzõdik. Építését 1853-ban fejezték be, 1908-ban tornáccal látták el.

Az évek során 10-12 évenként a gyülekezet templomjavítást végzett; legutóbb 2002 tavaszán.

A gyülekezetnek 1993 óta nincsen rendes lelkésze.

A kántori lakást a gyülekezett, mint közösségi házat alakította ki és így ez alkalmassá vált különbözõ gyülekezeti ill. családi események fogadására.